Sziasztok! Kis szünet után visszatértem ismét zenék után kutatni. A Sad.midi egészen biztosan stimmel szerintem is, úgyhogy bátran rakhatjuk a listára. Idõközben pedig én a következõkre akadtam rá:
Truth: Nobuo Uematsu: Final Fantasy VII - Main theme https://youtu.be/qFs8-qGaoHU?t=227 (3:47 körül kezdõdik az amnéziás rész)
Boss: Atsushi Fukai: 激突!(Gekitotsu = Összecsapás) https://www.youtube.com/watch?v=9jCHR_q_Bto Ez a dal nem videojátékból származik, de a szerzõ elmondása szerint a Ys-videójátéksorozat inspirálta ezt, és az albumon levõ többi dalt.
CastleInTheSky: Erre egy japán Final Fantasy VII reklámban akadtam rá: https://www.youtube.com/watch?v=ffnfmH9S-kU Feltehetõleg ez is Nobuo Uematsu szerzeménye. Néhány, az interneten fellelhetõ FFVII-es midi-kollekció tévesen a "Weapon Raid" c. szerzemény helyén szerepelteti ezt a dalt; valószínûleg Pivi-mester birtokába is egy efféle FFVII-midigyûjtemény részeként jutott a file.
Elven: Ryan (Puck) Patin - Elven Outpost https://futurewizard.bandcamp.com/album/pucks-workshop-lost-90s-midi-music
Keressük még ( 3 db ):
Dungeon2, GhostTower, Pirates
1
Dátum: 2023.08.17, 16:35:19
|
||
Indította doomedhell - Utolsó üzenet: írta doomedhell | ||
2
Dátum: 2023.04.26, 17:21:20
|
||
Indította Firenze - Utolsó üzenet: írta Firenze | ||
Már 17 évesen mindent tudtam a világról. Akkor éreztem mi az igaz út, mi a helyes út. Éreztem a felfelé tartás csodás hatásait. Azóta csak a romlás, és a köd. A világ ködbe burkolódzik. Az ember feje megtelik zajjal, mely elrejti a lényeget. A létezés, a barátságok. Valahogy nekem a fórum volt az igazi fiatalkorom. Bár direkt távolságot tartottam az emberektõl, mert szociális vissza fejlõdött voltam. De jobban emlékeimben vagytok, mint a középiskolatársaim. Akik a szememben most is csak egy csapat gépész bunkó, akiket sose szerettem, akik kiutáltak, akiknek semmit se jelentettem. Nekem ez volt a kis közösségem, ide akartam igazán tartozni. A játékalkotók közé. Akik zenét, grafikákat rajzottak, világokat alkottak. Ez volt az életem. Csak akkor nem vallottam be. Irigykedve néztem hogy ti találkozókat szerveztek, és jól érzitek magatokat egymással. Sajnáltam minden egyes alkalmat amikor nem mehettem oda, mert ridegen távolságot tartottam. Azóta rájöttem, az emberi kapcsolatok fontosságára. A barátság, az emberi kötelélek. A közösséghez tartozás. Enélkül nem érdemes élni. Emlékszem sokmindenre, de valahogy a kedvencem mindig Tea volt. Nagyon sokmindenre emlékszem veletek kapcsolatban, találkoztatok valahol a Dunántúlon, aztán Tazar széthullott a szerektõl. Tea ahogy a temetõbõl virágot lop, amit anyák napjára az anyjának ad. Nem tudom miért írom ezt le. Talán azért mert nyitott szívû lettem, és jól esik leírni. Jól esik leírni, hogy remélem minden rendben van veletek. Szívbõl kívánom. mindezt.
Nekem a lelki/tudati fejlõdésem része, hogy szembetekintek a régi énemmel. Amilyen voltam tizenévesen. Ahogy elcsúszott az életem, ahogy vissza próbáltam hozni azt a helyes vágányra. Rossz döntések ezrei, elmúlt szerelmek, eltékozolt napok. Gyávaság, és meghunyászkodás. Mindez ad erõt a mindennapokra. Arra hogy a jelenben ne tegyem meg mindazt. |
3
Dátum: 2022.11.25, 19:24:03
|
||
Indította Firenze - Utolsó üzenet: írta Ishar | ||
Bé blogját egyébként követtem (Alu küldte a linket), frankó volt végig, kár, hogy az újat már nem írod Négy és fél éves ikerfiaink vannak, meg egy húsz hektáros tanyánk (városiaknak: kétszázezer négyzetméter) egy rakás kecskével meg birkával, örülök, ha levegõt venni van idõm. Néhány bejegyzés erejéig volt egy facebookos próbálkozásom pár éve Miskolc Ékszerdoboza néven, de azt se tudtam rendesen csinálni. Mindenesetre az a pár bejegyzés még elérhetõ, ha érdekel, keress rá. Idõnként, kb félévente rá szoktam amúgy nézni erre a topicra kíváncsiságból. |
4
Dátum: 2022.11.02, 09:51:23
|
||
Indította Firenze - Utolsó üzenet: írta SeR@pH89 | ||
Sziasztok,
Nem semmi, hogy ezek szerint azért legtöbbünk számára olyan maradandó emlék (kinek jobb, kinek rosszabb) volt ez az idõszak, hogy egyrészt van egy ilyen topik, másrészt még hozzászólások is érkeznek. Most teljesen random keveredtem ide, de jó volt olvasni, hogy kivel mi történt. Egy körrel keményebb, hogy még megvan a userem és a jelszóra is emlékeztem. Az biztos, hogy elképesztõen hálás vagyok azért, hogy a korábbi hozzászólásokat már nem lehet elérni, mert így felnõttként belegondolva azért elképesztõen idegesítõen viselkedtem legtöbbször és borzalmasan meg szerettem volna felelni mindenkinek. Annyira, hogy még akkor sem hagytam abba és pusholtam tovább, mikor nyilvánvalóan túl volt tolva a szivatásom is. Ez nyilván oda vezetett, hogy brutál mennyiségû hülyeséget csináltam az idiótaságtól a vállalhatatlanig. Nagy szerencse, hogy pont akkor voltam idétlen fiatal gyerek, hogy még pont nincs annyi internet history a hülyeségeimrõl. Ahogy Bé is írta (bár basszus, azt is ~9 éve kommentelte), azt gondolom, hogy tényleg eltelt annyi idõ, hogy senkiben ne legyen tüske, bennem sincs. Ha esetleg valakit én bántottam volna meg, attól elnézést kérek. Érettségi után én is megindultam az ELTE-IK programtervezõ informatikus képzésén, majd 3 szemeszter kellett ahhoz, hogy belássam, hogy az érdeklõdésem nem igazán esik egybe a magas szintû matematikával. Ezen nyilván nem segített az sem, hogy mint a legtöbb kezdõ egyetemista, az elsõ egy-két félévben sok mindennel foglalkoztam, kivéve a tanulással. Itt már nem volt elég az, ami gimiben, hogy órán figyel az ember, aztán abból lehoz egy négyest, kis készüléssel meg sima az ötös. Bár ugye az egyetemen még az órák látogatása is okozott némi kihívást. Élménynek amúgy nem volt rossz, sok jó baráti-szakmai kapcsolatot sikerült kialakítani (sõt, ami kemény, hogy teljesen random egy kurzusra kerültem Zrokkyval, ha jól emlékszem valami webfejlesztés volt), de ráébresztett, hogy sem Budapestet, sem ezt a szakmát nem szeretném igazán. Ahhoz meg kicsit drága volt, hogy csak úgy szenvedjek vele évekig. Fél évig melóztam irodai munkát még Budapesten, majd beadtam az új egyetemi jelentkezést. Éles váltással Pécsre költöztem, és végülis itt végeztem el a közgáz BSC-t (kereskedelem és marketing szakirányon), majd itt is helyezkedtem el és most is itt dolgozom egy szoftverfejlesztõ cégnél marketingesként. Szeretem, izgalmas, a társaság és a pénz is jó. Elõtte 7 hónapot gyakornokoskodtam multinál, tetszett, a pénz is jó volt, de nem akartam Budapesten élni. Idén 17. éve vagyok együtt a feleségemmel, akivel még akkor szerettünk egymásba, mikor nagyban ment még a mindenféle fórumozás. Épp a COVID indulásakor vágtunk bele a lakásvásárlásba, az izgalmas volt, de végülis semmi nagyobb fennakadás nem volt, lement rendben. Akikkel tartom a kapcsolatot: Aluval és Tazival néha beszéltünk/beszélünk Facebookon, Nonee, Lecsó, Imurai, Worm4000, Zrokky is ismerõseim, de nem igazán aktív a kapcsolat, néha kommentelünk egymás posztjához. Aluval még egy rohadt régi sziget fesztiválon találkoztunk. Alu, Lecsó és Tazi is zenélnek, mindenki frankó cuccokat csinál, érdemes követni õket, nálam nagyon betalált a Gridscape Tazartól. Teljes mindfuck volt, hogy a családban volt aki járt valami grafikus képzésre, és random családi ebédnél mutatta a képeket, és volt egy macskás/kutyás festmény, amit Tea csinált. Bé blogját egyébként követtem (Alu küldte a linket), frankó volt végig, kár, hogy az újat már nem írod. Összességében nálam elég jól alakult a dolog, jelenleg a meló mellett van néhány hobbi és sidehustle (smarthome rendszerek kialakítása) is. Üdv, Zsiráf |
5
Dátum: 2022.07.28, 10:09:44
|
||
Indította Firenze - Utolsó üzenet: írta FireWolf | ||
Sajnos én csak most tévedtem ide vissza, de elérzékenyültem a soraitok olvasva
Nem tudom, hogy ki emlékszik rám és mennyire pozitívan, de olyan 2001 és 2005 között voltam aktív a fórumon még gyökszi kiskamaszként. Az rpg makeres szárnypróbálgatásoknak hála infós középsuliba mentem, aminek az elvégeztével rá kellett jönnöm, hogy végérvényesen humán beállítottságú vagyok (shit happens). Úgyhogy a Miskolci Egyetemen kezdtem el hallgatni kulturális antropológiát (basszus Alucat, ugyanazon az egyetemen ugyanarra a karra jártunk), amit végül otthagytam 150 kredit körül. Egyszerûen képtelen voltam rávenni magam, hogy elvégezzem, folyamatosan passziváltattam magam, amíg ki nem futottam az idõbõl. Ez valószínûleg hiba volt, mert azóta sincs felsõfokú végzettségem (vagy szakmám). Egy ideig egy civil szervezetnél nyomtam, most egy kis megyei lapnál vagyok fõszerkesztõ (ilyen széllel szemben h*gyozós félében), de ha minden jól megy, akkor egy hónap múlva egy országos hírhálózatnál fogom nyomni. Jelenleg azt fontolgatom, hogy visszamegyek egy nyelviskolába újra elkezdeni japánt tanulni. Ezt az egyetem elkezdésével kellett félbeszakítanom kényszerûségbõl, amit sokkal jobban bánok, mint a diplomát. De hogy valami pozitívat is mondjak: lassan 8 éve együtt élek egy intelligens és gyönyörû nõvel, akit az egyetemen ismertem meg és elviseli a mélykocka hobbijaim. Szóval végül is megérte . Így harminc fölött azt tudom elmondani az életrõl, hogy ne aggódj, ha nem tudod, hogy mit kezdj magaddal, sokan mások se. Ps: Kildarnak van egy nagyon menõ rpg-s Youtube csatornája, csekkoljátok le! |
6
Dátum: 2022.04.02, 00:40:17
|
||
Indította Firenze - Utolsó üzenet: írta TotallyUnrelated | ||
Nem vagyok egy túlzottan szentimentális valaki, de csak elnéztem ide is, talán csak azért, hogy kiírjam magamból azt, amit máshol nem tudnék kiírni.
Szerintem én az RPG makeres részét a fórumnak egyáltalán nem látogattam, bár néha én is elmolyoltam pár dologban benne. Teljesen véletlenül sodródtam ide, s bár van egy halvány sejtésem hogy távozásom is viharos körülmények között telt, hál'istennek mint minden akkori ténykedésemet, ezt is elfelejtette az internet (meg én is). Ez a hely számomra azt a közösséget jelentette, akik akkoriban - 2003 vagy 2004 környékén - összejártak különbözõ találkozókra, Westendbe a játékterembe, Pivi zenekarának koncertjeire. Sokkal szívesebben találkoztam akkor is emberekkel mint ültem egy chatablak vagy fórum elõtt. Én úgy emlékszem elég sok ilyen találkozó volt, annak az idõszaknak megvolt számomra az a varázsa, amire jó érzés nosztalgiával visszatekinteni. Én nem tudom, hogy hogyan ért véget a dolog, de szinte mindenkivel megszakadt a kapcsolatom. Rémlik valami fórumtörlés is, én utána már nem jöttem vissza. Talán nem is lényeges már. Szépen lassan elmúlt, eltûnt minden abból az idõbõl, a Westend is teljesen átalakult, a játéktermet felszámolták. Számomra maradt néhány kép, videó, tárgyi emlék. Ahogy látom aztán mindenkit különbözõ irányokba sodort az élet, én akkoriban még csak kezdtem az egyetemet, amit aztán némi küzdéssel sikeresen befejeztem, s jelenleg idõm nagy részében szoftverfejlesztéssel foglalkozok. -- De ez talán nem is lényeges. Valószínûleg bárkivel összefutnék abból az idõbõl, nem nagyon tudnánk már mirõl beszélgetni, az a társaság ott és akkor mûködött, azért mert mi voltunk ott és akkor. Igazándiból csak azért írtam mindezt ide ki, hogy megköszönjem. Mindenkinek, akit akkoriban sikerült itt megismernem, ha ezt bármelyikõtök olvassa, köszönöm hogy annak a társaságnak a része lehettem, a találkozókat, az együtt töltött idõt. Akkor talán annyira fel sem fogtam, de sok olyan emléket adott, amire jó visszagondolni. VoIcEmAn |
7
Dátum: 2022.03.06, 18:31:21
|
||
Indította Firenze - Utolsó üzenet: írta Yamahrin | ||
Az utolsó hozzászólás óta eltelt 5 év, ami alatt sok dolog változhatott az életünkben, szóval ha valaki nosztalgiából felnéz ide, meséljen egy kicsit.
Én megcsináltam a doktorit és elkezdtem dolgozni, de ezenkívül meglepõen kevés dolgot mondhatnék magamról. |
8
Dátum: 2021.01.24, 13:45:45
|
||
Indította Johnny(TM) - Utolsó üzenet: írta Atkok | ||
Sikerült feléleszteni Chrissie-t és együtt marattak a végén.
|
9
Dátum: 2021.01.24, 11:40:35
|
||
Indította Johnny(TM) - Utolsó üzenet: írta Atkok | ||
Nemrég töltöttem le és végigjátszottam. Elsõ nekifutásra az "a.) Chrissie-t nem sikerült újraéleszteni" befejezés sikerült. Pár dolgot ki is hagytam. Második nekifutásra kicsit több idõt szánok, hát ha jobb befejezésem lesz.
|
10
Dátum: 2020.12.03, 18:16:34
|
||
Indította orange - Utolsó üzenet: írta Atkok | ||
Magyarosy Dávid: Az idõ múlása
Lassan múlik az idõ a karantén alatt, néha úgy érzem, hogy kaparom a falat. Kéthetente hétfõn lesem a gépen, hogy kitõl mi jött éppen! Hidegzuhany után rendszerezem magam, miután készen vagyok, jöhet a gépmadaram. Így telnek a napjaim, míg itt a vírus, kitartok addig, míg itt ez a Cirkusz. |